18. VERS
udārāḥ sarva evaite
jñānī tv ātmaiva me matam
āsthitaḥ sa hi yuktātmā
mām evānuttamāṁ gatim
udārāḥ – nemesek; sarve – mind; eva – bizony; ete – ezek; jñānī – a tudással rendelkező; tu – de; ātmā eva – mint Én magam; me – Enyém; matam – vélemény; āsthitaḥ – megállapodva; saḥ – ő; hi – bizony; yukta-ātmā – odaadó szolgálatot végezve; mām – Engem; eva – bizony; anuttamām – a legfelsőbb; gatim – célt.
Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló tudással rendelkezik, arra úgy tekintek, mint saját magamra. Transzcendentális szolgálata által biztosan elér Engem, a legfelsőbb, legtökéletesebb célt.
MAGYARÁZAT: Nem arról van szó, hogy a tudásban kevésbé jeleskedő bhakták nem kedvesek az Úrnak. Az Úr azt mondja: mindegyikük nemes lélek, mert bárki, bármilyen célból jön Hozzá, azt mahātmānak, nagy léleknek hívják. Azokat a bhaktákat is elfogadja, akik az odaadó szolgálat ellenében valamilyen nyereségre vágynak, mert szeretetteljes viszony áll fenn közöttük. Szeretetből anyagi javakat kérnek az Úrtól, s amikor megkapják, elégedettség tölti el őket, s ők is fejlődnek az odaadó szolgálatban. Az Úr számára mindamellett a teljes tudással rendelkező bhakta a legkedvesebb, mert az ő célja csupán az, hogy szeretettel és odaadással szolgálja a Legfelsőbb Urat. Az ilyen bhakta egyetlen másodpercig sem képes tovább élni, ha nincs kapcsolatban az Úrral vagy nem szolgálhatja Őt. A Legfelsőbb Úr szintén nagyon ragaszkodik bhaktájához, s nem lehet elválasztani Tőle.
A Śrīmad-Bhāgavatamban (9.4.68) az Úr így szól:
sādhavo hṛdayaṁ mahyaṁ
sādhūnāṁ hṛdayaṁ tv aham
mad-anyat te na jānanti
nāhaṁ tebhyo manāg api
„A bhaktákat örökre a szívembe zárom, s Én is mindig a bhakták szívében élek. A bhakta Rajtam kívül nem ismer semmit, s Én sem tudom őt elfelejteni. Nagyon bensőséges viszony van közöttünk. A teljes tudással rendelkező tiszta bhakták mindig kapcsolatban állnak Velem, és nagyon kedvesek Nekem.”