46. VERS
sañjaya uvāca
evam uktvārjunaḥ saṅkhye
rathopastha upāviśat
visṛjya sa-śaraṁ cāpaṁ
śoka-saṁvigna-mānasaḥ
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; evam – így; uktvā – szólván; arjunaḥ – Arjuna; saṅkhye – a csatamezőn; ratha – harci szekérnek; upasthe – az ülésére; upāviśat – újra leült; visṛjya – félretéve; sa-śaram – nyílvesszőkkel együtt; cāpam – az íjat; śoka – keseregve; saṁvigna – kedvét vesztve; mānasaḥ – az elméjében.
Sañjaya mondta: E szavakkal szólt hát Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.
MAGYARÁZAT: Miközben az ellenség helyzetét vette szemügyre, Arjuna felállt harci szekerén, ám annyira erőt vett rajta a szomorúság, hogy íját és nyilait félredobva újra leült. Egy ilyen kedves és lágyszívű bhakta, aki odaadóan szolgálja az Urat, érdemes arra, hogy megkapja az önvalóról szóló tudást.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā első fejezetéhez, melynek címe: „Hadiszemle a kurukṣetrai csatamezőn”.