37. VERS
yat tad agre viṣam iva
pariṇāme ’mṛtopamam
tat sukhaṁ sāttvikaṁ proktam
ātma-buddhi-prasāda-jam
yat – ami; tat – az; agre – az elején; viṣam iva – méreghez hasonló; pariṇāme – a végén; amṛta – nektárhoz; upamam – hasonlatos; tat – az; sukham – a boldogság; sāttvikam – a jóság minőségében lévő; proktam – úgy mondják; ātma – az önvalóban lévő; buddhi – értelemnek; prasāda-jam – az elégedettségből született.
Az a boldogság, ami kezdetben méregnek tűnik, de végül nektárrá válik, és ami ráébreszti az embert az önmegvalósításra, a jóság kötőerejébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Annak, aki az önmegvalósításra törekszik, számtalan szabályt és előírást be kell tartania, hogy fegyelmezni tudja elméjét és érzékeit, s hogy elméjét képes legyen az önvalóra rögzíteni. Ezek közül egyik sem könnyű dolog. E szabályok betartása olyan keserűnek tűnik, mint a méreg, de ha az ember sikeresen követi őket, és eléri a transzcendentális síkot, akkor végre megízlelheti az igazi nektárt, és élvezheti az élet valódi örömét.