9. VERS
kāryam ity eva yat karma
niyataṁ kriyate ’rjuna
saṅgaṁ tyaktvā phalaṁ caiva
sa tyāgaḥ sāttviko mataḥ
kāryam – meg kell tenni; iti – így; eva – bizony; yat – ami; karma – munka; niyatam – mivel előírt; kriyate – végezve van; arjuna – ó, Arjuna; saṅgam – kapcsolatot; tyaktvā – feladva; phalam – az eredményt; ca – szintén; eva – bizony; saḥ – az; tyāgaḥ – a lemondás; sāttvikaḥ – a jóság minőségében lévő; mataḥ – véleményem szerint.
Ó, Arjuna, aki csak azért hajtja végre előírt kötelességét, mert annak úgy kell lennie, aki megválik minden anyagi kapcsolattól, s aki nem ragaszkodik többé a tett gyümölcseihez, annak lemondása a jóság minőségébe tartozik.
MAGYARÁZAT: Az előírt kötelességeket ezzel a mentalitással kell végrehajtani. Úgy kell cselekednünk, hogy ne vágyjunk annak eredményére, és meg kell válnunk a különféle típusú tettekhez való kötődéstől is. A gyárban dolgozó Kṛṣṇa-tudatos bhakta nem azonosítja magát sem a gyári munkával, sem pedig az ottani munkásokkal. Egyedül Kṛṣṇának dolgozik, s ha munkája gyümölcsét Neki adja, cselekedetei transzcendentálisak.