67. VERS
indriyāṇāṁ hi caratāṁ
yan mano ’nuvidhīyate
tad asya harati prajñāṁ
vāyur nāvam ivāmbhasi
indriyāṇām – az érzékek közül; hi – bizonyosan; caratām – csapongó; yat – amivel; manaḥ – az elme; anuvidhīyate – állandóan elfoglalt lesz; tat – az; asya – annak; harati – elragadja; prajñām – értelmét; vāyuḥ – szél; nāvam – csónakot; iva – mint; ambhasi – a vízen.
Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
MAGYARÁZAT: Minden érzékszervet az Úr szolgálatába kell állítanunk, mert ha közülük akár egy is érzékkielégítéssel foglalkozik, az már eltérítheti a bhaktát a transzcendentális fejlődés útjáról. Ahogyan Ambarīṣa Mahārāja életével kapcsolatban megemlítettük, minden érzékünknek Kṛṣṇa-tudatos elfoglaltságot kell adnunk. Ez a helyes módja az elme szabályozásának.